Mostanság érdekes hozzáállást vettem észre bőlcsülők között, és most már annyira elharapódzott, hogy csak szóvá kell tennem.

És ez nem más, mint a segítség kérés kikövetelése.

Bármerre megyek, mindig beleakadok abba a nagy akarásba, hogy bizony hiába segíthetnék neki, nem segítek amíg nem kéri, mert kéretlenül nem lehet beavatkozni. Néha még előveszik a viccet is, miszerint,

"miért kell egy komplett kisdobos-őrs arra hogy átkisérje a vak nénit a kereszteződésen? Mert nem akart átmenni."

szóval senkit nem lehet akarata ellenére megváltani, meggyógyítani. Mert....

Miért is?

Ha a múltba, meg a természetbe nézünk akkor érdekes példákat találhatunk. Soroljunk egy párat.

- Koma tál. No mi is ez? A frissen szült kismamának, vagy beteges anyának a szomszédok azért hogy levegyék a vállukról a háztartás terhét, a komatálnak nevezett szokás szerint kérés nélkül átvitték az ajándék ételt italt, hogy a gyengélkedő tudjon pihenni.

- Kínai orvoslás. Ugye tudjuk! Kínában az orvost addig fizették, amíg a "páciens" egészséges volt. Oszt ha megbetegedett, kezelhette ingyen.

- Őr angyal. Csak hogy legyen egy kis ezotéria is. Mert ugye tudjuk, hogy a gyermekekre egy jó darabig őrangyal vigyáz.

Ha ezt a mostani szemléletben kezeljük mi is jön ki belőle.

Puttó4214 az őrangyal lebeg Pistike fölött. Pistike szalad az utcán. egyszer csak belelép egy gödörbe, oszt kitöri a bokáját, mert nem kérte, hogy.., üvöltve fél lábon ugrál egyenesen egy autó alá, ahol semmi szerencse nincs vele, és nem beesik a kereke közé, hanem átmennek rajta, hiszen nem kérte, és Puttó4214 az őrangyal nem is segíthetett neki. Oszt Pistike törött bokával, kilapítva meghalt. és Itt a vége.

De az orvos se úszta meg. Egész nap csak ült az ablakban. Nézte Yit akin látszott hogy emésztési gondok gyötrik. Egyre véknyabb és sápadtabb lett, addig amíg ágynak nem eset. Akkor aztán a rokonok átmentek a doktorhoz, és megkérdezték. Hát nem láttad hogy szegény Yit baj gyötri? Mire az orvos válaszolt. Dehogynem. De nem segíthettem, mert nem kérte.És yi is feldobta a talpát.

A szomszédról már ne is beszéljünk. Hallotta hogy a szomszéd Marcsi megszült. Egy ideig még hallotta a fájdalmas nyögéseit, meg a csecsemő sírását is. Aztán pedig már nem.

Ha a segítők mostani szemléletét nézem, bizony nem élnénk most a földön, mi emberek, hanem valaki mások.

Mert ha a természetet nézzük mit látunk?

Folyamatos várakozást? Feszült akarást? Vagy csak a dolgok rendje szerinti történést?  A marha addig nyalogatja böködi a bocit amíg az talpra nem áll. A madár addig eteti a fiókáját amíg ki nem löki a fészekből ha már tud repülni. A nap feljön és lenyugszik, nem figyelve ki mit kér és akar.

És akkor a kérdés? Mi is a "tanító - gyógyító" feladata. Várni, hogy kérjék - könyörögjék a segítséget, vagy segíteni a körülmények szerint.

Vass Alber a Rézkígyó végén így fogalmaz..

"– Láttad, hogyan lett minden az anyagból – kezdte el lassan – a moha, a fű, a világ és így tovább. Mindenki testvér, a moha, a fű, a virág, az állat, az ember. Érted? De mindenki testvér. És aki előbb van, az többet kell tudjon és segítségére kell legyen annak, aki hátrább van. Nem önmagának, hanem mindig annak, aki hátrább van. Mindenki a mögötte lévőnek segít, érted? Aki legelöl van, az mindenkinek segít. Csakhogy az embernél megszakad a lánc. Látod a láncot? – Látom – mondottam boldogan, mert valóban láttam már –, és én mit tegyek? – Csak azt, amit a többi – felelte Nagyapám –, segíts annak, aki mögötted jön, hogy kibújhasson végre belőled is a pillangó. "

ÉS ehhez, Szerintem, nem kell megvárni hogy kérjenek. Nem kell helyettük se cselekedni. Nem kell megoldani a problémáikat. És nem kell feladatnak tekinteni a segítséget. De ha látjuk, hogy valamiben gyengébbek, hátrébb vannak mint mi, akkor segíteni kell, kérés és szólás nélkül.

Valamiért ez a vicc ugrik be.

Az állatorvos elmegy a körzeti orvoshoz, mert rosszul érzi magát. Mikor bejut az orvos elé, az felnéz az asztal mögül és megszólal.                                                                                                                                       - Nó és mi a baja?                                                                                                                                         - Hja! Így könnyű, válaszol az állatorvos.

A bőlcsülők lázban égnek. Az ébresztgetés tüzében. Óbégatnak, ugrálnak, tüzet gyújtanak, és mindenkit jól fel akarnak ébreszteni. És sértődötten világvégét vizionálnak, amit túl kéne élni mindenkinek, de nem fognak, mert istennek se akarnak felébredni, pedig ha felébrednénk az milyen jó volna.

És nem. nem helyettük kell megoldani a dolgokat. de ki kell nyújtani a kezünket, és szólni, hogy süllyedsz testvér fogd meg a kezem, és kihúzlak. 

(Mert felébreszteni annyi, mint ráirányítani a figyelmét egy olyan dologra, amit addig nem látott érzet, és ezért segítséget se kérhetett.)

Hogy megfogja e, az pedig már az ő dolga.