"Ármány a rossz szellemek eleje, fejedelme pedig látván, hogy az emberfajzat törvényt
követ így szóla:
- Amíg az embemek nem volt törvénye, nem volt mit megszegnie, de nem is jutott
előbbre ISTEN felé. Most meg lám, gyalulkodik, nyesekedik, hogy ISTEN hathasson általa,
ő meg ISTEN által, AHHOZ emelkedvén."

Aki gyermeki ártatlanságban él, az se feljebb se lejjebb nem tud jutni. De ha eljön a felébredés pillanata,
eljön a felelősség vállalás ideje is.  A felnőtté válás ideje.
Az első ünnepet, annak a pillanatnak az emlékére üljük, amikor felismertük - megismertük feladatunkat.
Amikor megtudtuk, hogyan kell cselekednünk, hogyan kell élnünk ahhoz, Istenhez emelkedjünk, hogy EMBER-ek legyünk.

Ekkortól van útmutatás arra, hogy mit is tegyünk.

És hogy mit tegyünk?

MI kezdetektől az EGY teremtőhöz szóltunk, ha Istennel dolgunk volt, de Isten mindenkihez a magának való módon szól.
Igy férfihoz férfiként nőhöz pedig nőként.

" Ha pedig az ősök tanácstalanok valának, hogy kihez is fordulhatnának bajaikban, ISTEN, a
teljességes ISTEN nevét hívták, akit TENGRIT-nek is neveztek a három ősök. Mert ISTEN,
az igazi, régi nagy ÖREGISTEN nem más, mint NŐ-ISTEN meg FÉRFI-ISTEN egységben együtt, egységesen miképpen a nő meg férfi is együtt az ember."

És igy szólt ősapánkhoz, Gőnüz mikor kérdezte.

"S íme, csodák csodája,
a Napból sasmadár szálla alá,
és szóval szóla, embernyelven:

"Isten éhező szája az éhező,
Isten szomjazó szája a szomjazó,
lsten fázó teste a meztelen,
Hajléktalan Isten a hajléktalan.
Védtelen Isten a védtelen,
Üldözött Isten az üldözött,
Elárvult Isten az árva,
Bánatos Isten a bánkódó,
Beteg Isten a beteg.

Etesd ezért az éhezőt,
itasd a szomjtól gyötörtet,
adj ruhát a didergőre,
a hajléktalant födél alá vedd,
védelmezd a védtelent,
óvjad az üldözöttet.

Árvának apja-anyja légy,
vigasztald meg a bánkódót,
ápold, gondozd a beteget.
Mit emberrel cselekszel,
Istennel cselekszed azt.

Az Ég harasztján nem fogan meg,
nem ereszt gyökeret semmi szóbeszéd,
ottan csak tetteid hagynak nyomot!"
"

És így szólt Ősanyánkhoz, Ukko mikor kérdezte.

"Hajlékok fejedelme az asszony.
ő a tűzhely királynője.
Akit beenged, az beengedtetett,
akit kizár, az kizáratott.
Házasságban a nő meg férfi szüleiktől
külön váljanak, külön család legyenek,
de ha az öregekkel laknak együtt,
lakjanak a lány családjával,
mert a nő a virág, a férfi meg a virágpor.
Nem a virág szalad a por után, a por száll a virágra.
Az étkezés rendje pedig ez:
elsők a gyerekek, azokat követik a betegek, bénák,
őket az öregek, öregeket az asszony,
végül pedig a férfi következik, ha nem lehet dúskálni.
Mert ez az ínséges idők törvénye.
Ha mindenkinek jut bőven, e sorrend fölborulhat,
mert nem az ember van a törvényért,
hanem a törvény az emberért."

Mert a törvény önmagában vak, a szeretett pedig gyenge.
" Az igazság és irgalom törvényei valának ezek."

"Ama lakoma vala pedig
az első áldomás, az első ünnep. Ezt az emberek megismételték, Istenre emlékezvén, évről
évre, századról századra, ezredévről ezredévre. Ez volt a törvény ünnepe."

Így mi is megtartjuk, február 2-án Vasárnap.
Írjál rám, ha szeretnél jönni.

(Az idézetek Máté Imre Yotenrit II. c könyvéből származnak)