1956 November 4-én bevonultak az oroszok, és véget ért a forradalmunk. A magyar haza tízezreket veszített akik elmenekültek, meghaltak.

Máté Imre a Kolhoz mozgalom tagja 56-os menekült, állította, hogy a forradalom nem kirobbant, hanem kirobbantották. Ha a népi egyetemistákon múlik, később, alkalmas időpontban, és talán győztesen szabadulunk meg a zsarnokságtól.

De mindig vannak köztünk akik türelmetlenségből, kapzsiságból csak a pillanatnyi előnyökre figyelnek.
Hősöket gyártanak. Halott hősöket. Karizmatikus embereket tüzelnek fel, hogy maguk után húzzák a népet, és teszik őket vesztessé.

1956 November 4-én bevonultak az oroszok, és véget ért a forradalmunk. Nem az első, és ha nem rajtunk múlik akkor nem is az utolsó.

Szun Cu a háború művészetében, amiből ötezer éve tanulnak a győztesek, ezt írja.

" Ezért győzelmet aratni az a hadsereg fog, amelyik először győz és csak azután keresi a harcot; vereség pedig arra a hadseregre vár, amelyik először harcol és csak azután keresi a győzelmet.  "

Ideje végre nekünk is tanulni belőle. Nem harcolni kell, hanem elérni a célokat, és utána győzedelmeskedni.

Az soha nem lehet cél, hogy le-váltsunk, el űzünk valakit. Mert akkor először harcolunk. Igy egy kormánynak nem lehet célja az, hogy kiűzzük az oroszokat, vagy le váltsunk valakit, mivel aki csak ennyivel rendelkezik nem alkalmas a győzelemre. És csak rosszabb jön utána.

Nem szeretném, ha a mostaninál rosszabb helyzetbe kerülnénk, igy most nem a dicsőségre, hanem a forradalmakat követő gyászra emlékezek, és emlékeztetlek.

Ne hagyjuk, hogy elbolondítsanak minket hazug ígéretekkel, ne háborúzni akarjunk, legyen a célunk a győzelem. Győzelmet pedig az arat, aki a világon arat győzelmet, nem pedig a testvérén.

Ehhez pedig türelem kell. Ész kell! Ravaszság kell! Nem hazug höbörgés. 

És figyeljünk arra, hogy ne hagyjuk túltolni a dolgokat. Örüljünk annak amit elértünk.
És ne higgyük, hogy egy perc alatt megváltoztatja a világot. Mert akkor csak zsarnokot váltunk.