Félünk a haláltól, mert azt hisszük ezzel mindennek vége.
A halottak napja egy alkalom, amikor ezzel szembe fordulhatunk.
Régen ezen a napon vissza hívták a halottakat együtt mulatni az élőkkel.
Volt hogy a temetőben terítettetek vacsorához és a sírokon táncoltak.
A mostani szokás szerint gyertyát gyújtunk.
A bátrabbak kiteszik az ablakba, hogy szeretteink a fényt követve hazataláljanak.
És vacsoránál egy helyet terítünk mindazoknak akik már testben nem lehetnek közöttünk.A vacsora közben pedig mesélünk róluk gyermekeknek, unokáknak, hogy el ne felejtsék.
- Őseink nyomában járunk, s utódainknak tapossuk az utat. -
S ha már itt tartunk beszéljünk arról is, kik azok akik re várhatunk, mivé leszünk.
"Őseink hitében a HALÁL nem büntetés és nem az ÉLET ellentéte, hanema SZÜLETÉSÉ. Egyik kapun belépünk a földi ÉLET-be- ez a SZÜLETÉS: a másikon
kilépünk belőle - ez a HALÁL." (Máté Imre Yotenrit 2)
Aki pedig ki - be lépked az a LÉLEK, akinek itt is ott is otthona vagyon.
Ez a világ a változásé.
A szellem cselekvő szabad akaratának világa.
Ahol eldöntheted mit teszel.
Mivé leszel.
Fejlődsz, nemesedsz, vagy rontod magad testben, szellemben.
A másik világ (másvilág) ennek fonákja.
Ami itt örök, ott múlandó, ami itt múlandó az ott örök.
Aki voltál, az maradsz ha oda érsz.
Hitték, hogy ha gazdag voltál gazdag maradsz,hát küldtek régen a halottal szolgát, fegyvert, drágaságot.
De csak a lélek "gazdagsága" vagy szegénysége az amit magaddal vihetsz, s e szerint jut neked hely a kapu túl oldalán.
Nem út utak! mondják a bölcsek, így ott sincs bizonyosság, csak törvények, amik vonatkoznak rád.
Ha életedben sok gazdagságot gyűjtöttél szívedbe.
Fejlődtél tudásban, becsületben, jó szándékban, mások szeretetében, akkor sok kincset viszel a másik világba, s ezekkel akkora leszel, hogy dönthetsz úgy hogy ott maradsz.
Úgy maradsz.
Istenek asztalához ülsz. Mi időnk szerint örökre, változatlanul. Ez a boldog vadászmezők, Vallhalla, őseinknek az égi ország (mennyország).
Ott egy.
Itt kinek kinek hite szerint.
Lehetsz, ki kincseit nem magának tartja, hanem örökségként osztja széjjel.
Így lehetsz nagyhatalmú szellem.
Ők azok az istenek, kisistenek, szentek, aki életükben annyit nemesedtek, hogy haláluk után is több életet, akár népeket is, képesek segíteni, jobbítani.
Ők azok akik részben közöttünk élnek, tanításaik, találmányaik, példamutatásuk révén nemesedik a világ. S ha már nem nemesedik általuk, újra átlépnek a kapun.
A többség pedig, akiknek még sokat kell tanulni, miután lelkük átlépett a kapun, a másik világban addig időznek míg újra születni nem képesek, s fenékig nem kortyolják a feledés poharát.
Anyag nem vész el, csak átalakul, hát a lélek hogy veszne el?Nyugodjatok hát meg, béküljetek meg a halállal.
Az csak egy kapu lelketek örök utazásában.
Hát legyen rá gondotok, hogy jóval megrakva lépjetek át rajta.
Ne vigyetek fájdalmat, keserűséget, mert azt az élet vize se tudja elmosni.
Tiszteljétek Őseiteket, halottaitokat.
Lássátok őket vendégül e napon, s meséljetek róluk.
S neveljétek erre gyermekeiteket.
Áldás
Fehérmedve
