A történelmi tények azt mutatják, hogy a honfoglalásnak nevezett eseményben az államalkotásban 7 törzs vett részt, valamint az őslakosok, és két szövetséges türknyelvű törzs.

A jelenkor nyelvtudománya azt mondja, hogy ma Magyarországon 10 magyar nyelvjárás található, ami régebben 3 - 7 közigazgatásilag önálló országrészen helyezkedett el. 

Ezeknek az országrészeknek, a "magyar szövetségi egyesült államoknak" a felszámolása a királyi állam megalapításától folyamatosan történt. A legismertebb erőszakos beolvasztások, asszimilációk, Somogy ország, és Erdély beolvasztása véres polgárháborúval történt.

Az asszilmilizációban egyrétegűvé váló állam, először elveszítette rugalmasságát, majd később területének 70 % át.

A szeparáció viszont éppen ellenkező eredményeket okoz. 

A Magyar királyi állam területén a tót kisebbségként számon tartott népcsoport, erejének növekedésével önálló nyelvjárásokat, népet, és államot alapított. 
A magyar közbeszéd tótnak nevezte államalapítás előtt a horvát, szlovák és szlovén nyelvjárásokat beszélőket.

A tót konglomerátumból először a horvátok váltak ki, majd később nemzet és államalkotó népként a szlovének, és s szlovákok is. Ahol a nyelvjárások közötti különbség nem haladja meg, a magyar nyelvjárások közötti különbséget, csak az állam akarata lehetővé tette számukra az önazonosság felépítését, és megerősítését.

Így a tapasztalatok alapján elmondhatom hogy az asszimiláció hosszútávon az önazonosság gyengülését, és ezzel együtt az érdekképviselet gyengülését hozza, míg, a szeparáció az önazonosság erősödését, és ezzel együtt a nemzeti érdekképviselet erősödését, valamint a területi autonómiát, és teljes függetlenedést eredményezheti, önálló állami megnyilvánulásokkal. 

A székelyek mint önálló nyelvjárás, és mint történelmi államalakulat, minősíthetők a Magyar nyelvcsaládon belül külön népnek. Ennek megtagadása, és az asszimilizációs kísérlet gyengíti nem csak a kis-magyarország területén élő székely népesség lehetőségeit, hanem hosszútávon az őshonos területeik elvesztését is okozhatja, mivel az asszimilizációs nyomásra vagy a székely, vagy a magyar kultúrájukat veszítik el.

A magyarság számára létfontosságú, hogy az évezredes a központi abszolutizmust szolgáló asszimilizácisós nyomást csökkentse, és újra megerősítse a nyelvjárásokban fenmaradt tagközösségeket, visszatérve az abszolutikus álamszemléletből, a szövetségi berendezkedés sokkal hatékonyabb formájához.

Így a magyarságra is mint népközösségre kell tekinteni, amit több "törzs" összefogásával született, és Szövetségében érte el fénykorát.
És ezt a "fénykort" újra csak egymás tiszteletével, önrendelkezésének, és önazonosságának elfogadásával lehet visszahozni.

Első lépésként támogatnunk kell, Székely néprészünk önazonossági törekvéseit. 
És akkor a Magyar nyelv és népcsalád megerősödhet.

Ez az egység útja, nem a közös akolba terelés.