A magyar nemzeti gondolkozásban és gondolkozókban az egyik legnagyobb téveszme, amiért folyamatosan kicsúfolás és félreértés áldozatai is vagyunk, az a Magyarság visszadatálása a teremtésig, vagy még elébb.

Mit is jelent ez? 

Ki ne olvasott volna a dicső szkíta - magyarokról, szíriuszi magyarokról, avar - magyarokról, skót - magyarokról, indián magyarokról, atlantiszi magyarokról, meg sumér magyarokról. Kit ne öntene el a büszkeség, a 45.000 éves magyar rovásokat böngészve.

 No hát engem.

Ugyanis egy normális ember normális körülmények között büszke az őseire. Nem próbálja őket átszínezni, atmitológizálni, mivel alapjai az ő valóságának.

De akkor ki az aki alapjaiban hazudik magának?

Azt mondják Franciáknál nincsenek franciáskodók, angolban angolkodók, de székelykedők sem. És ezt elhiszem. De vannak magyarkodók. De miért is?

Ha a magyart nyelvet nézzük, vannak cigánykodók. Azok úgy viselkednek mint a cigányok akik nem cigányok. Vannak zsidoskodók is. Ők meg úgy viselkednek mint a zsidók, pedig nem is zsidók. Tehát a magyarkodók azok akik úgy viselkednek mint a magyarok, de nem azok.

És mit is tudunk a magyarok viselkedéséről?

A régiek írásai szerint, becsületesek, jómódúak, okosak, jó kiállásúak, szelídek, haláltól nem félők, bátrak a magyarok. Tehát aki magyarkodni akar, az ezek szerint viselkedik.

Ezek szerint viselkedik? Lehet e becsületes az aki miként tudja, hogy nem magyar, magyarnak vallja magát? Természetesen nem. Hiszen nem lehet sólyom se a varjú, hiába köröz a levegőben.

De aki már el kezdet nagyot mondani, az nem is áll meg sehol. És itt térünk vissza az elejéhez. Voltak e szkita magyarok, vagy avar magyarok.

És a helyes válasz az, hogy nem. Az hogy rokonaink e  az avarok, a hunok, a szkíták, vagy a szíriusziak, atlantisziak, azt a tudományoknak, a történelem, az asztrológia a mese és néprajz tudománynak kell megválaszolnia. De azt hogy magyarok voltak e, azt mi is megválaszolhatjuk.

Nem nem voltak magyarok.

Őseink voltak. Akikre én mint büszke magyar büszke vagyok, és szívből örülök annak, hogy tudásuk még él bennünk tovább.

Rokonaink voltak, akik dicsőségét tisztelhetjük, de nem bújhatunk mögéjük.

Tanítóink voltak, de nem, nem az ő dicsőségük, és az ő hatalmuk árnyékában kéne léteznünk, hanem sajátot szelidíteni magunknak.

De amíg azt mondjuk hogy székely rovást találtunk 40.000 évvel ezelőttről, addig nem fogunk szabadulni a magyarkodók karmaiból, akik hazugságában élve mi se lehetünk magyarok.

Hát ne magyarkodjunk. És ne hagyjuk hogy mások magyarkodjanak.

Legyünk végre magyarok, tudásunk, szokásaink és őseink jogán.

A magyarkodókat pedig? ébresszük rá, hogy voltak nekik igazi őseik amikre büszke lehet. Azokat nézze, vagy olvadjon be, hogy magyar lehessen, ha szégyenli őket.