Mindenki ismeri a mesét a kisgömböcről?
Valamikor sok éve már, beszéltem arról, mit tanítana ez a mese.
Mi köze Ármánynak a kisgömböchőz? (Azt látom ha ismerik is, érteni nem értik.)
Ármány mint tudjuk(?), oly módon "született" hogy olyan dolgokat vett magához, ami nem az övé volt. Mielőtt "ármánnyá" vált volna csak egy volt a kis gömböcökből, amikben benne volt minden. Világ füle-meg farka, eleje, meg vége, színe-java és visszája is.
Mikor a padláson (fent a mennyezet felett), megjelent valami. Ham bekapta, és növekedni kezdett. Igy lett teremtőből lett önmagából, mindent elnyelő szörnyeteg.
Miért is maradt fennt ez a mese mindenhol? MIt kéne mondania nekünk?
Ugyan azt amit Jézus, Budha és minden mester mondott.
Ne gyüjts magadnak, magadba, mert csak nőni fogsz, javulni nem. Azért létezel, hogy adjál.
Olvasok én itt misztikusokat. Táltosokat. Varázslókat. Pontosabban nem olvasok.
Azt olvasom, hogy az biz olyasmi amit öriznek, eldugnak, nem adnak. Mert majd ha eljön az idő. Addig meg az ővék.
És lelki szemeim előtt pedig a padláson lengedező gömböcökben csak gyülik a tudás, csak gyülik, miközben én a körmömet piszkálom a kisbicskámmal.
(Ármányról bővebben akit érdekel, annak ajánlom a Yotengritet)
