A magyaroknak Istene van!

Aki nem csak az Isten, hanem annak részeként a Magyarok Istene IS! Aztán egyszer rám jött (vagy rám köntölték?) hogy legyen már sátra is neki. 

Ami persze nem azt jelenti, hogy ő ül benne, hanem azt, hogy olyanok ülnek benne, akik tisztelik a Magyarok Istenét, és olyasmikről beszélgetnek, amikről a Magyarok Istene tisztelői beszélgetnek. Meg persze okítják is egymást. Amihez meg az kell, hogy bölcsebbek legyenek, mint akik nem olyan bölcsek.

Ebben nincs semmi különleges. Isten, mikor megalkotta a világot már a sátortetőt a fejünk fölé borította, és meg is lehetnénk alatta, ha Ármány nem Idegelné az Ember fiát. De Idegeli ! Így aztán az Istent ismerők egyre kisebb helyekre szorulnak. Kontinensek, Birodalmak, Országok, Királyságok határai mögé, de a Fene csak esz minket, és azt hogy nincs zabla a szánkban nem szabadságként, hanem zabolátlanságként éljük meg, És alig várjuk, hogy betörjenek minket, addig pedig zabolátlanul egymást rúgjuk harapjuk a helyet, hogy az utunkat járnánk.

No ejsze! Meg a fejsze. Hogy szavamat ne felejtsem, szóval lett egy olyanom, hogy csináljunk egy sátrat azoknak, akiknek a teremtője Isten, és nincs se gyomorgörcse, se hátsó szándéka, ha azt mondja Magyarok Istene Nevében, No meg némi tudás is járul az akaráshoz. Ugyanis a babonát az különbözteti meg az igazságtól, hogy van e mögötte tudás. Így aztán van aki jól tud az égbe köpni, meg tűzkörül ugrálni, sőt! Rábámulni az emberre úgy de úgy, hogy minden Nyavaja azonnal kiszalad belőle, de ha nem tudja, mit és miért csinál, csak azt hogy hogyan kell csinálni, akkor az előbb utóbb hátára vesz olyasmit amit nem akart. Jaaa! Oszt aztán akkor majd Mihály veri az sarkantyúját az oldalába, hogy Jé hová mész má???

Imigyen,annó elmentem Máté Imre bácsához, aki az akkor éltek között tudott is, tanított is (aki meg nem tudja ki ő annak ajánlom olvassa el a Yotengrit c. könyveket), és megkértem, hogy tanításra kötve, had állítsak sátrat. No nem Yotengritnek, mert ha csak az ő cövekeit használnánk, akkor azt Yotengrit sátrának hívnák, hanem Istennek, főként pedig a Magyarok Istenének, akit pediglen Ő is Ismert.

Meg is állapodtunk hogy ilyen sátor állhat, és adja is tudását, meg tudóit, hogy ne önjelölt mágus-táltos-varázslók, és nyúédzses csodatévők használják el a levegőt.

Fel is vertük a sátrat párszor. Sok erővel, akarattal, tudással, akár csak őseink, aztán ....

Hogy rövidre fogjam.

"Vár állott, most kőhalom;
  Kedv s öröm röpkedtek,
  Halálhörgés, siralom
  Zajlik már helyettek.
  S ah, szabadság nem virúl
  A holtnak véréből,
  Kínzó rabság könnye hull
  Árvánk hő szeméből!"

 Bizony a zabolátlanság lett megint az úr, mint annyi ideje mindég, és a nagy összegyűlés eredményeként a végén aki ott volt annyi felé szalad, ahányan csak voltunk.

De mivel ez nem hobby??? szóval hóbort a részemről, hát meg kell mutatni a Magyaroknak, hogy az összefogás nem országosan kezdődik, hanem mondjuk legalább a "tudók" no meg a tudni akarók között, oszt ha lesznek akiknek kolomp van a nyakában, a sok marha meg birka, majd megy utána.

 Csak most már bármennyire is nem fűlik a fogam hozzá, nem akkor fogom megrugdos(tat)ni aki jött amikor ott van, hanem már előtte. 

HA lesz.

Tegnap. Jártamban. Keltemben. Dolgom végeztével. Baráthoz Mentem. Csillagport rúgtam.

Oszt leültünk kártyázni, ő háborút emelt, én az megütöttem a kárpátok gyűrűjével.

Elmondtam, mert kellet. 

Az ősi rend az, hogy először a mag hullik a földbe, majd kikelve növénnyé, fává válik, majd megérve magot vet. És ez a mag olyan mint volt az miből termője teremtetett.

Hacsak!

Hacsak nem történik valami véle, vagy a teremtőjével. Mert a fába eshet baj, verheti idő, gyötörheti állat, de legrémisztőbb módon porozhatja idegen is. és ilyenkor a mag már nem hasonlít szüléjére csak részben. Maradékában pedig fajzik valamerre. Ha jó irányba, mert van olyan is, Nemesedhet, de bizony inkább romlik, nemtelenedik, aljasul.

S hogy miért is kezdem Ádámnál s Évánál, miért nem vágok bele a Lecsóba ? Pont ezért.

A Mai világ egy köztes állapotra figyel. A gyümölcsre. A Díszes, ízes, illatos mázra. Legyen az alma vagy más akár. Holott az csak önös halálunk része, és nem a világé. Mert a világ, az élet és a teremtés nem a gyümölcsből fakad és nem is az, az örökítő anyag.  Így aztán aki meg akarja érteni az Istent, annak a maggal kell foglalkoznia.

Most játszhatnám az intelligens vallástörténészt, aki jól összehasonlítgat, és nagy tudásúnak tűnik, mikor az almát a tobozt és a banánt egyberakva megaszongya, de nem teszem. Én állítani fogok dolgokat, és a hosszú hosszú írás korábban azért volt, mert tudom, hogy aki magyar, az érti, aki nem az nem. És az se szégyen. Ha mindenki mindíg értette volna, sok vallást és háborút elkerülhettünk volna, de hát a lényeg, hogy vannak idegen porzok, és vannak akiket ez ejtet teherbe.És vannak a régi magról kelt fák, és vannak olyanok akik egy oltással olyanná válhatnak.

Hát térjünk vissza a Maghoz! :) A kezdetek legelejére. És ennek kapcsán gyorsan mondjunk is köszönetet azoknak akik őrizték amennyire lehetett. Máté Imrének s nevével mindmegannyiuknak kik régről ültettek.

Ami fontos! Isten nem egy fikció. Isten nem egy elérhetetlen dolog. Isten van! És az embernek nem kell hinnie, mert a hit a gyümölcs ami csak üres "kalória" dagadó seggünk marasztalója, mert a tudás, a fa, a magban van. Nem kell hinni, hanem tudni kell, és tudni pedig csak tiszta forrásokon keresztül, saját magunk tapasztalásából lehet. Mindannyiunkban ott a Mag. Hogy mit kezdünk vele rajtunk áll. Elültethetjük, hogy majd szárba szökkenjen, eggyé válhatunk vele kihajtva most, vagy bamba szemekkel csócsálhatjuk a bódulat húsát.

Isten van, és megismerhető! Ez az első, amit magyarként megérthetünk. Mert a szó rólunk és belőlünk szól.

Magyarnak, születni kell !

Igazából nincs ebben semmilyen újdonság. Ahogy nem gondolkozunk azon, hogy mitől lesz delfin a delfin, fehér fejű sas, a fehér fejű sas, azon se kéne gondolkozni, hogy mitől lesz magyar a magyar.

Mert magyarnak születik.

Elég sokat írtam már ahhoz, hogy ha végiggondoljuk, elfogadjuk, hogy magyarnak lenni, ma, elég érdekes kérdés. 

Valamiért sokkal nehezebb, mint bármilyen más nációnak lenni, mivel folyamatosan létbizonytalanságban tartanak minket. 

Évszázadok alatt sikeresen kétségbe vonták a szokás jogokat. A kulturális gyökereket. Az alapvető nemzeti karakter jellemzőit. És legutoljára magát a születési jogot. 

Jelenleg örökségünkön, mint temetési zsákmányok marakodnak fajok, népek és országok. Mindenki magára akar húzni belőle egy darabot. Ki akar tépni belőle egy darabot, hogy utána ha már nem leszünk, nyugodtan mondhassák mi vagyunk a magyarok.

De amíg vagyunk! Addig nem páváskodhatnak, és van lehetőségünk visszatérni, és visszaszerezni saját mivoltunkhoz. 

Ami mi is?

A legfontosabb! Isten. Minden névnek megvan a maga jelentősége. Így annak is, hogy hogyan hívjuk a teremtőt. A magyarok Istennek hívják. És bármilyen szert és templomot raknak alá-fölé, maga az a gondolat, az a rezgési minőség hogy Isten, biztosítja, hogy mivoltunk többi részét is birtokoljuk.

A nyelvünk. Pontosabban a gondolkodásunk. Az égi rend egyféle képen jelent meg a földön. Ami attól eltért az a rendetlenség valamilyen foka volt. És ebből a rendből a legtöbbet a magyar gondolkozás mód, és annak kifejező eszköze, a magyar nyelv őrizte meg. Minden nyelvben megvannak a rend ősmaradványai, de a "fejlődésnek" álcázott romlás sok helyen már annyira maga alá temette, hogy alig van benne erő. Mert a gondolat és a szó teremteni képes, hiszen isten is igével, akarattal teremtett, és ezt a tulajdonságot mint saját képére teremtett teremtményeknek át is adta. Fontos tudnunk, hogy a magyar nem az ősnyelv! Hanem az a nyelv, ami az ismereteink szerint a legközelebb van ahhoz a nyelvhez, amit ősnyelvnek, amit a Babilon előtti nyelvnek nevezhetnénk. Így természetesen rokonunk minden nyelv, de nem leszármazottaink. Nem magyar szavak vannak az angolban, vagy a szuahéliben, hanem az ősnyelv maradványai, amihez a magyar a leghasonlatosabb. 

A szokásaink. A szokások sokrétűek. vannak családi, nemzetségi,törzsi és nép hagyományok. ezek szervesen egymásra épülnek, de hierarchiájukban pont fordítottak, mint a gazdasági rend. Így szokásainkban előrébb való a népi hagyomány, majd a nemzetéség és így tovább a családi hagyományokig. Ezt úgy szoktam kérdésként megfogalmazni, hogy valaki aki német származású, az karácsonykor a kiskarácsony-nagy karácsonyt, vagy a tannembaumot énekli először. Melyik az ünnep fő elvének kifejezése. Ha a kiskarácsonyt akkor magyar, hisz a családi hagyománynál előrébb való a népi hagyomány, ha nem, akkor a népi hagyomány szerint viszont nem lehet magyar.

Ahhoz pedig hogy ez mind meglegyen: bizony magyarnak leginkább születni kell.

De mivel a magyar mint fentebb is olvastuk, inkább Tudás, gondolkodás mód, és rendszer, egyértelműen nem határozhatja meg anyja, apja származását, csak könnyítést adhat, a születési jussát.

Az pedig aki nem születése alapján akar a jussból, annak nem szóval, hanem tettel kell bizonyítania, hogy Isten akaratából, magyar logika szerint, a magyar ősök nyomán kíván élni, és alkotni.

De ezt a jusst ki kell érdemelni. Nem elég születni.

Régen az apának joga volt ítélni. Nehéz feladat volt valakit akit szeretünk megítélni, kitagadni, elfogadni,befogadni, de joga volt és feladata. Így magyar az volt akit a közösség befogadott.

És ez biztosította, hogy évezredekig fenn maradhasson az a tudás, minőség, aminek utolsó védői vagyunk. Így fel kell vállalnunk azt a kötelességet, hogy Isten, a tudásunk, és őseink szokásai szerint ítéljünk és ítéltessünk. Hogy ami ránk maradt nehogy a sátán eszköztárában végezze megbecstelenítve.

Imigyen, magyar az aki magyarnak született, véri vagy fogadott módon, és bírja a magyarságra jellemző három dolgot. Istent , rendet, tudást. 

Ide most egy nagy like kellett volna, de nem bírtam megállni, és most utoljára hatás vadászkodtam. Mert azt mondják egy szép nővel mindent el lehet adni. Meg gyerekkel és kutyával, de az már túlzás lett volna.

Szóval ez egy nő, amit egy nagy like helyet raktam ki, azért mert tulajdonképpen örülök a barátaimnak, és ismerőseimnek. Ugyanis mindent megtettem, hogy kiprovokáljak egy naaaagy anyázási hullámot, játszottam is mindenféle húrokon, váltogatva stílust és a célközönséget amennyire tudtam, de elmondhatom, hogy okosak és szépek vagytok? 

Ahogy néztem a blogom statisztikáját és a reakciókat, az látszik, hogy nem vagytok kaphatóak az olcsó játékokra, (bár a gyereket és a kutyát még majd kipróbálom), és igazából azok a bejegyzések a legolvasottabbak, ahol komolyan veszem magamat és titeket is.

Így megígérem, hogy így lesz, és nem hergelni foglak titeket, hanem megosztom veletek azt amit gondolok. De ne örüljetek, amit eddig írtam, azt komolyan gondoltam, csak a stílus volt néha szándékosan olyan amilyen.

De ennek egyetlen oka van. Az hogy .... (folytatás majd a következő bejegyzésben.)

Most pedig következzenek a kutyák gyerekek és szép nők. Na jó vicceltem. :P

"Hiába vagyok kívülről fekete, az ereimben – úgy érzem – már magyar vér folyik. Belül már magyar vagyok" 

 Hááát, hijnye no már. Kedves Testvérek így lesz a Pákó Magyar. Mert Magyar az aki Magyarnak vallja magát. Magyar Pákó! (Lásd elhazudott gyökerek )

Ja hogy nem tetszik? Miben különbözik attól, mintha egy Sváb vagy Izraelita mondja.Mert ha ők mondják a monsantó magyarok akkor Magyar az Aki magyarnak vallja magát. És rábólintunk?

Remélem érzitek a visszásságot. És elfogadjátok, hogy ez nem pont így van. Mert Pákó és sokan mások, ha megfeszülnek se lesznek Magyarok, csak magyar állampolgárok lehetnek.

De mitől is lehetne magyar?

MAGYAR AZ AKI A MAGYAR KULTÚRÁBAN NŐTT FEL (azt képviseli), MAGYAR AZ ANYANYELVE és CSALÁDJA 3 NEMEZEDÉK ÓTA MAGYARORSZÁGON ÉL, VAGY ŐSEI MAGYARORSZÁGON ÉLTEK.

Amit tudni kell, a magyarság, akár csak bármilyen másik nemzetiségi kötödés egy ÖRÖKSÉG.

És mint egy örökséget, nem lehet megszerezni. Az örökséget átadják, odaadják, vagy belefogadnak. Ideiglenesen lehet bitorolni, de ha el jön az idő tetszik nem tetszik vissza száll az örökösökre.

Így bárki, aki magát magyarnak akarja mondani, annak kell lennie egy magyarnak, akinek az örököse. Aki magyar volt, és életében elismerte, hogy Igen! Ez az ember megérdemli hogy örököljön utánam címet, jogot.

És az egyik cím amit örökölhet, az hogy magyar. De ilyen címet, tetszik nem tetszik, csak magyar adhat, más nem. Az se aki csak magyarkodik,és az se aki csak magyar állampolgár, mert hamis lesz így a cím.

Így eljutottunk a honosodás nehéz kérdéshez, ami arról szól, hogy ki magyar és mikortól. A magyarkodók találták ki, "a magyar az aki magyarnak vallja magát" eszmekört, ezzel a magyarság legmélyebb igazságait hazudtolva meg. Hiszen mindenki tudta, hogy magyarnak lenni kultúra, tudás, örökség.

És ez így lesz addig amíg egy magyar is él e földön, mert addig a teljes örökség őt illeti. És megoszthatja mindenkivel, akit örökösének ítél, tudása, viselkedése származása alapján.

Tehát igen. A fekete Pákó is lehetne magyar, ha viselkedése és tudása alapján bármely igazi magyar neki adná a jövőjét. De ilyen nem lesz, és aki magyar az tudja miért.

De ha valaki nem magyar akar lenni, hanem becsületes, egyszerű, magyarul él, gondolkodik, táncol és énekel, akkor a magyarok közt lesz majd valaki, aki egyszer nem vejemnek, nem Abdulahnak, hanem fiamnak fogja szólítani, örökébe fogadja, és onnantól lesz igazi magyar. Mert egy magyarnak mindig magyarok az Ősei.

MAGYAR AZ AKI A MAGYAR KULTÚRÁBAN NŐTT FEL (azt képviseli), MAGYAR AZ ANYANYELVE és CSALÁDJA 3 NEMEZEDÉK ÓTA MAGYARORSZÁGON ÉL, VAGY ŐSEI MAGYARORSZÁGON ÉLTEK.

A magyar nemzeti gondolkozásban és gondolkozókban az egyik legnagyobb téveszme, amiért folyamatosan kicsúfolás és félreértés áldozatai is vagyunk, az a Magyarság visszadatálása a teremtésig, vagy még elébb.

Mit is jelent ez? 

Ki ne olvasott volna a dicső szkíta - magyarokról, szíriuszi magyarokról, avar - magyarokról, skót - magyarokról, indián magyarokról, atlantiszi magyarokról, meg sumér magyarokról. Kit ne öntene el a büszkeség, a 45.000 éves magyar rovásokat böngészve.

 No hát engem.

Ugyanis egy normális ember normális körülmények között büszke az őseire. Nem próbálja őket átszínezni, atmitológizálni, mivel alapjai az ő valóságának.

De akkor ki az aki alapjaiban hazudik magának?

Azt mondják Franciáknál nincsenek franciáskodók, angolban angolkodók, de székelykedők sem. És ezt elhiszem. De vannak magyarkodók. De miért is?

Ha a magyart nyelvet nézzük, vannak cigánykodók. Azok úgy viselkednek mint a cigányok akik nem cigányok. Vannak zsidoskodók is. Ők meg úgy viselkednek mint a zsidók, pedig nem is zsidók. Tehát a magyarkodók azok akik úgy viselkednek mint a magyarok, de nem azok.

És mit is tudunk a magyarok viselkedéséről?

A régiek írásai szerint, becsületesek, jómódúak, okosak, jó kiállásúak, szelídek, haláltól nem félők, bátrak a magyarok. Tehát aki magyarkodni akar, az ezek szerint viselkedik.

Ezek szerint viselkedik? Lehet e becsületes az aki miként tudja, hogy nem magyar, magyarnak vallja magát? Természetesen nem. Hiszen nem lehet sólyom se a varjú, hiába köröz a levegőben.

De aki már el kezdet nagyot mondani, az nem is áll meg sehol. És itt térünk vissza az elejéhez. Voltak e szkita magyarok, vagy avar magyarok.

És a helyes válasz az, hogy nem. Az hogy rokonaink e  az avarok, a hunok, a szkíták, vagy a szíriusziak, atlantisziak, azt a tudományoknak, a történelem, az asztrológia a mese és néprajz tudománynak kell megválaszolnia. De azt hogy magyarok voltak e, azt mi is megválaszolhatjuk.

Nem nem voltak magyarok.

Őseink voltak. Akikre én mint büszke magyar büszke vagyok, és szívből örülök annak, hogy tudásuk még él bennünk tovább.

Rokonaink voltak, akik dicsőségét tisztelhetjük, de nem bújhatunk mögéjük.

Tanítóink voltak, de nem, nem az ő dicsőségük, és az ő hatalmuk árnyékában kéne léteznünk, hanem sajátot szelidíteni magunknak.

De amíg azt mondjuk hogy székely rovást találtunk 40.000 évvel ezelőttről, addig nem fogunk szabadulni a magyarkodók karmaiból, akik hazugságában élve mi se lehetünk magyarok.

Hát ne magyarkodjunk. És ne hagyjuk hogy mások magyarkodjanak.

Legyünk végre magyarok, tudásunk, szokásaink és őseink jogán.

A magyarkodókat pedig? ébresszük rá, hogy voltak nekik igazi őseik amikre büszke lehet. Azokat nézze, vagy olvadjon be, hogy magyar lehessen, ha szégyenli őket.

Remélem mindenki érti a fenti matematikai művelet jelentését, mert ha igen, akkor nem is kell többet írnom. Viszont azoknak akik nem igazán értik, mert nekem is idő volt hogy rájöjjek, kicsit bővebb lére eresztem.

Íme az (--- 21-12-(7/2) = 6.5 ---) egyenlet.és amit tudni lehet.

21-én van a téli napforduló, és a hozzá kapcsolódó régi Karácsony ünnep.

12 Nappal tolták el a csillagászati napokat a Gergely naptár bevezetésekor, amit azért csináltak, mert a csillagászati, és az ahhoz kapcsolódó egyházi ünnepek annyira elcsúsztak, hogy a naptári és csillagászati ünnepek kezdtek egymásra esni.

7 naposak, tehát egy hetesek voltak a régen megült nagy ünnepeink, így a Karácsony is.

TEHÁT.

A karácsonyi készülődés kezdete December 6-ra esett. Hiszen ha a 21-ből kivonjuk a gergely reformot 9-et kapunk, és ha azt mondjuk az ünnepnek a közepére esett a napforduló, akkor pedig 6-ot. és ekkor kezdődtek a karácsonyi összejövetelek. Ami Magyarországon naptári ünnepként Miklós nap, míg csillagászati ünnepként karácsony első napja volt. Amikor pedig bevezették a Gergely naptárt, a Miklós nap maradt 6-án, de a csillagászati Karácsony eltolódott 21-re, ill a csuda se tudja miért 24-25 re, hiszen valamiért Luca napon is tartották a napfordulót, de ez ne zavarjon senkit, hiszen a nagy Októberi forradalom is november 7-re esik. Tehát semmi sem biztos, csak az, hogy a naptár szerint 21-e 9-re esett.

 Miután jól megbeszéltük, hogy hatodika karácsonyos nap volt, most már rátérhetünk a mikulásra is! Illetve a mikulásra térjenek a Tóth atyafiak, mert ha nem tudnánk a Mikulás bizony afelől jött jövevény szó, de ha már jöttment, akkor lehet ment is, és akkor már nem is kell mikulásozni, hanem lehet belőle Láncos Miklós akár.

Tehát mit tudunk a december 6-í népszokásokról?

- este jön a nagyszakállú. (piros ruhás)
- vannak néki kísérői akik rémisztőek, vagy rémisztgetőek
- hoz ajándékot.
- kikérdezi a gyerekeket.
- kísérői elijesztgetik a rosszat (bőzön bika búú )

és így tovább.

Oszt ha ezt józan paraszti ésszel összerakjuk mi is lesz belőle?

Miután az élők és holtak világa közötti kapuk becsukódtak, a földön csak az emberek és a rosszakaratú szellemek maradtak, hiszen a jóakaratúak hazamentek amíg lehetett. A nagyobbodó sötétség segítette őket, hogy az árnyékokból előmerészkedve rontsanak, ármánykodjanak. Elorozzák a perceket a fénytől, és elérjék, hogy végül minden mindörökre sötétségbe boruljon.

Ahol a legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség. Tudják régen, régóta, de az is benne vagyon, hogy segíts magadon, és isten is megsegít.

Így aztán várva a legsötétebb órát az emberek nem ültek csöndben és reszketőn, hanem elindultak összegyülekezni. Mikor kevesen voltak egy helyen, mikor többen lettek több felé. És a gyülekezés végén megjött a család legvénebb tagja. S mivel régi szokás szerint a legvénebb nem a legszenilisebb hanem a legbölcsebb volt, hát ő hozta el a tudást. Meséket, történeteket, és a jövőbe vetett hitet. 

Fontos része volt a szertartásnak a védőkör, a szellemeket elijesztő távol tartó szertartás, amikor a családi házat és a családot védelemmel látták el, netán a megszálltakat megtisztították. És a felgyülemlett rossz emlékektől való megszabadulás. Így aztán mindenki elmondhatta ami a bögyét nyomta, beledobálhatta a zsákba a rossz érzéseit, hogy azt elvigye a fene. Az öregnek meg voltak támogatói is. Néhol szarvas bika bőrbe bújva, néhol kormos arccal kísérték az öreget a legvérmesebb legények. tartották a zsákot. Kiseprűzték a rosszat. a csinosabbakat meg is tapogatva, nem e maradt benne valami. :)
Mikor aztán mindenki megnyugodott, eljöhetett a másnap, amikor már tiszta szível lappal, főztek dolgoztak, hogy a napfordulóra minden kész legyen.Aki pedig nem hiszi, az járjon utána.

Miért is kéne megérteni a Birodalmi szemlélet mibenlétét? Azért mert a Birodalmi szemléletmód, és a nemzetségi szemléletmód szöges ellentétben áll, és ha megértjük, hogy a Magyar Birodalom miben különbözik a heted-hét országtól, azt is megérthetjük, hogy miért vagyunk folyton megvezetve.

Legelőször is azért, mert nem gondolkozunk, és elhisszük, hogy nem Birodalmat, hanem a mi országunkat képviseljük. Eszünkbe nem jut, hogy a Francia Birodalomban a Korzikai Napoleon nem frank-volt, nem korzikai volt, nem breton volt, hanem Francia, és észre sem vesszük, hogy " A „modern” nemzet fogalma a francia forradalom idejére alakult ki, amikor minden Franciaországban, a francia állam területén élő embert – etnikai hovatartozására és nyelvére való tekintet nélkül – a köztársaságelvileg azonos jogokkal rendelkező tagjának, franciának tekintettek."

Tehát magyar is az lett a Birodalomban aki a magyar birodalom területén élt. Ezért is volt fontos Első István számára az idegen befogadása, hiszen számára egy olyan cél jelent meg, ami nem az etnikai, hanem a közigazgatási egységet tartotta fontosnak. 

Így korát megelőzve már az ezredfordulótól fogva egy az etnikai államot megvető, azt judeo-keresztény ideológiával korlátozó és kontrolláló  birodalmat hozott létre, ahol a vezető réteg nem a népeknek (etnikumoknak), hanem az ideológiának volt alárendelve, és azt kellet a leghatásosabb módon képviselnie.

Ennek során a nem csak az etnikai alapon felálló közigazgatás vált ellenségévé és alapította meg helyette a vármegyéket és ispánságokat, hanem az etnikai alapokat támogató korábbi vallás-vallások is, így a mai fogalmak szerinti magyar származású kultúrnemzet teljes elpusztítását tette céljává. Ez azonban nem sikerült.

Se az idő, se a környezet nem tette lehetővé,  mert az őshonos és betelepülő hun-türk nyelvcsaládokból származó jövevények, valamit a kívülről egészen a 15-ik századig érkező etnikai alapú fegyveres és kulturális támogatás miatt, a mérleg nyelvét csak ideiglenesen sikerült elbillenteni, de a visszarendeződés szinte folyamatos volt.

E mellet nagy szerepet kapott az asszimiláció is, ami a kultúrharcban  elsődlegessé vált, hiszen két világszemlélet összecsapásának voltunk frontterülete. Az egyik a magyar etnikai hagyomány szerinti "Isteni teremtő - szeretett teremtés",  a másik, a Római-Magyar Birodalom az "Isteni teremtő - elátkozott teremtés" világszemlélete volt.

Az hogy még erről cikkezhetünk mutatja, hogy nem sikerült az elátkozott teremtésnek maga alá gyűrnie a szeretett teremtést, és a régi tudást. De ez csak úgy sikerülhetett, hogy az etnikai kultúrnemzet asszimiláció útján sok esetben befolyásolta, majd beolvasztotta az elnyomó hatalmat képviselő embereket. Így magának a judeo-keresztény ideológiának is századról-századra erősítést kellet hoznia a nyugati birodalmakból, mivel támogatói folyamatosan fogytak. 

Ez az állapot a török időkkel ért véget, amikor is I. Lipót a Birodalom megerősítése érdekében kiharcolta, ill. megtorlások útján elérte, hogy a rendi gyűlés lemondjon az Aranybulla ellenállási záradékáról, és megszüntette a vallásszabadságot véres térítési hullámot előidézve.

Innentől a "szeretett teremtés" hívei és képviselői végleg elnyomás alá kerültek, és folyamatosan tért veszítettek, miközben a hibás birodalomelképzelés is szedte áldozatait. Így az Etnikai berendezkedést tartók folyamatosan félreértve a birodalmi önazonosságot, a Magyar Birodalom eszméjét félreértve, és összekeverve a Magyarok (Uraságával) országával, olyan belső harcokban veszítettek erőt és tudást, ami a birodalmon belüli érdekcsoportok harca volt, és nem a magyar etnikumé.

Viszont a birodalmi érdekcsoportok a hagyományos értékrendet vallókat előszeretettel használták "puskatölteléknek" és nagy figyelmet fordítottak azok bevonására a háborúikban. Így a kuruc - labanc, református - katolikus, császári - királyi és világháborús, forradalmi  ellentétekben is nagy hangsúlyt kaptak a magyar etnikumot megérintő kérdések, és ezek révén a szabadságban gondolkozó társadalmi rétegek mozgósítása.

Sajnos megállapítható, hogy ezek a küzdelmek mindíg a magyar etnikum, népcsoport nevében, de a magyarság feje fölött folytak, és eredményében kedvező megoldások soha nem születtek.

Ezért tudomásul kell vennünk, hogy a jelenlegi post judeo-keresztényi kurzusban sem lehet, és érdemes a küzdelmekbe belekeveredni, mivel azok minden esetben a magyar értékrend kihasználásával, a magyar értékrend gyengítését szolgálják. 

Így a jelenlegi körülmények között fontos, hogy elfogadjuk és megértsük, hogy az egyetlen lehetőségünk a birodalmi politizálással szemben az etnikai érdek képviselet, ahol a birodalmi küzdelmekbe bár Magyarországra, a magyar szentkoronára, vagy egyéb számunkra kedves és fontos dologra hivatkoznak, nem szabad részt vennünk, hanem e helyet, az önkormányzatiságunkat, és az etnikai közösségeinket kell megerősíteni.

Első István természetesen nem államalapító volt, és nem dinasztia alapító volt, hanem....

A Római - Magyar Birodalom megalapítója. 

A korabeli források elég szűkszavúak, és nem is szívesen nézünk szembe az igazsággal, mivel a birodalmi eszme idegen a magyar gondolkozástól, de be kell látnunk, hogy tetszik nem tetszik Trianonig a Római - Magyar Birodalom része volt Magyar ország, sőt még ma is az.

Hiszen mi jellemző a birodalomra? "erős központi hatalom (egyszemélyi uralkodó vagy uralkodó csoport) által irányított, földrajzilag kiterjedt és számos országot-népcsoportot összefogó államalakulat."

Első Istvánnak egy birodalmat köszönhetünk. A nyugati német-római és a déli bizánci birodalom között, a keleti végek apostoli birodalmát, valamint az addigi, szövetséges (organikus társadalmi) rendszer meggyengítését, és a nép jogainak mai napig tartó csorbítását, a magyar nemzeti érdekképviselet rendszeres vérbefojtását.

De hát Magyarország, az nem birodalom, csak egy ország! Mondhatnánk, ha nem tudnánk egyből, hogy István 4 ország egyesítésével alkotta meg a Nagy Magyar Birodalmat. Első cselekedete volt a régi rendszer családon belüli képviselőjének, Koppánynak a megölése, és felnégyelése. És a maradványok szétküldése figyelmeztetés képen.

De hova? Amit biztosan tudunk, Koppány egy negyedét Erdélybe küldte, ahol a Gyulák országa volt, és amit 3 évvel később véres küzdelemben elfoglalt. E mellet érdekes módon, a többi maradványt további két irányba küldte, és a történet írás tanulsága szerint 2 nagy urat, herceget, uralkodót győzött le.

Koppány, Gyula, Ajtony, Keán. Négy uralkodó, négy - öt ország. Egy István, és egy birodalom. És töménytelen vér.

Ez a Magyar Birodalom alakulása.

És a folytatás?

Sajnos az évszázadok alatt semmi sem változott. Elmondható, hogy az Apostoli, Római-Magyar Birodalom a magyarokkal, mint a Birodalom legnépesebb népcsoportjával igen csak mostohán bánt,aminek az oka, a magyar hagyományokban kereshető.

Ugyanis egy magyarnak, aki hagyományai szerint él, annyira részévé válik az együttműködésen alapuló szövetségi, család - nagy család - törzs - szövetség, hogy csak maga a létezése is szembefordítja a központosított hatalommal. Ezért aztán a Magyar Uralkodóknak hatalomba lépésükkor mindig két választásuk volt. Vagy a központi hatalom gyakorlásáról lemondás, önkorlátozással, vagy fegyveres harc az ellenállás legyőzésére.

És tudjuk, melyiket választották inkább. Minden "Nagy" királyunk, IV. Béla, Károly Róbert, Mátyás Király első dolga a Magyar többségi igények véres megszüntetése volt, és a kivívott eredmények megcsonkítása.Mivel ők nem a Magyarokat, hanem a Római - Magyar Birodalmat képviselték. Így lehet, hogy Királynak nagyok voltak, de Magyarságuk, magyarság tudatuk, ha volt is, elveszett a Római - Magyar Birodalom szolgálatában.