Az ősi rend az, hogy először a mag hullik a földbe, majd kikelve növénnyé, fává válik, majd megérve magot vet. És ez a mag olyan mint volt az miből termője teremtetett.

Hacsak!

Hacsak nem történik valami véle, vagy a teremtőjével. Mert a fába eshet baj, verheti idő, gyötörheti állat, de legrémisztőbb módon porozhatja idegen is. és ilyenkor a mag már nem hasonlít szüléjére csak részben. Maradékában pedig fajzik valamerre. Ha jó irányba, mert van olyan is, Nemesedhet, de bizony inkább romlik, nemtelenedik, aljasul.

S hogy miért is kezdem Ádámnál s Évánál, miért nem vágok bele a Lecsóba ? Pont ezért.

A Mai világ egy köztes állapotra figyel. A gyümölcsre. A Díszes, ízes, illatos mázra. Legyen az alma vagy más akár. Holott az csak önös halálunk része, és nem a világé. Mert a világ, az élet és a teremtés nem a gyümölcsből fakad és nem is az, az örökítő anyag.  Így aztán aki meg akarja érteni az Istent, annak a maggal kell foglalkoznia.

Most játszhatnám az intelligens vallástörténészt, aki jól összehasonlítgat, és nagy tudásúnak tűnik, mikor az almát a tobozt és a banánt egyberakva megaszongya, de nem teszem. Én állítani fogok dolgokat, és a hosszú hosszú írás korábban azért volt, mert tudom, hogy aki magyar, az érti, aki nem az nem. És az se szégyen. Ha mindenki mindíg értette volna, sok vallást és háborút elkerülhettünk volna, de hát a lényeg, hogy vannak idegen porzok, és vannak akiket ez ejtet teherbe.És vannak a régi magról kelt fák, és vannak olyanok akik egy oltással olyanná válhatnak.

Hát térjünk vissza a Maghoz! :) A kezdetek legelejére. És ennek kapcsán gyorsan mondjunk is köszönetet azoknak akik őrizték amennyire lehetett. Máté Imrének s nevével mindmegannyiuknak kik régről ültettek.

Ami fontos! Isten nem egy fikció. Isten nem egy elérhetetlen dolog. Isten van! És az embernek nem kell hinnie, mert a hit a gyümölcs ami csak üres "kalória" dagadó seggünk marasztalója, mert a tudás, a fa, a magban van. Nem kell hinni, hanem tudni kell, és tudni pedig csak tiszta forrásokon keresztül, saját magunk tapasztalásából lehet. Mindannyiunkban ott a Mag. Hogy mit kezdünk vele rajtunk áll. Elültethetjük, hogy majd szárba szökkenjen, eggyé válhatunk vele kihajtva most, vagy bamba szemekkel csócsálhatjuk a bódulat húsát.

Isten van, és megismerhető! Ez az első, amit magyarként megérthetünk. Mert a szó rólunk és belőlünk szól.