A magyaroknak Istene van!

Aki nem csak az Isten, hanem annak részeként a Magyarok Istene IS! Aztán egyszer rám jött (vagy rám köntölték?) hogy legyen már sátra is neki. 

Ami persze nem azt jelenti, hogy ő ül benne, hanem azt, hogy olyanok ülnek benne, akik tisztelik a Magyarok Istenét, és olyasmikről beszélgetnek, amikről a Magyarok Istene tisztelői beszélgetnek. Meg persze okítják is egymást. Amihez meg az kell, hogy bölcsebbek legyenek, mint akik nem olyan bölcsek.

Ebben nincs semmi különleges. Isten, mikor megalkotta a világot már a sátortetőt a fejünk fölé borította, és meg is lehetnénk alatta, ha Ármány nem Idegelné az Ember fiát. De Idegeli ! Így aztán az Istent ismerők egyre kisebb helyekre szorulnak. Kontinensek, Birodalmak, Országok, Királyságok határai mögé, de a Fene csak esz minket, és azt hogy nincs zabla a szánkban nem szabadságként, hanem zabolátlanságként éljük meg, És alig várjuk, hogy betörjenek minket, addig pedig zabolátlanul egymást rúgjuk harapjuk a helyet, hogy az utunkat járnánk.

No ejsze! Meg a fejsze. Hogy szavamat ne felejtsem, szóval lett egy olyanom, hogy csináljunk egy sátrat azoknak, akiknek a teremtője Isten, és nincs se gyomorgörcse, se hátsó szándéka, ha azt mondja Magyarok Istene Nevében, No meg némi tudás is járul az akaráshoz. Ugyanis a babonát az különbözteti meg az igazságtól, hogy van e mögötte tudás. Így aztán van aki jól tud az égbe köpni, meg tűzkörül ugrálni, sőt! Rábámulni az emberre úgy de úgy, hogy minden Nyavaja azonnal kiszalad belőle, de ha nem tudja, mit és miért csinál, csak azt hogy hogyan kell csinálni, akkor az előbb utóbb hátára vesz olyasmit amit nem akart. Jaaa! Oszt aztán akkor majd Mihály veri az sarkantyúját az oldalába, hogy Jé hová mész má???

Imigyen,annó elmentem Máté Imre bácsához, aki az akkor éltek között tudott is, tanított is (aki meg nem tudja ki ő annak ajánlom olvassa el a Yotengrit c. könyveket), és megkértem, hogy tanításra kötve, had állítsak sátrat. No nem Yotengritnek, mert ha csak az ő cövekeit használnánk, akkor azt Yotengrit sátrának hívnák, hanem Istennek, főként pedig a Magyarok Istenének, akit pediglen Ő is Ismert.

Meg is állapodtunk hogy ilyen sátor állhat, és adja is tudását, meg tudóit, hogy ne önjelölt mágus-táltos-varázslók, és nyúédzses csodatévők használják el a levegőt.

Fel is vertük a sátrat párszor. Sok erővel, akarattal, tudással, akár csak őseink, aztán ....

Hogy rövidre fogjam.

"Vár állott, most kőhalom;
  Kedv s öröm röpkedtek,
  Halálhörgés, siralom
  Zajlik már helyettek.
  S ah, szabadság nem virúl
  A holtnak véréből,
  Kínzó rabság könnye hull
  Árvánk hő szeméből!"

 Bizony a zabolátlanság lett megint az úr, mint annyi ideje mindég, és a nagy összegyűlés eredményeként a végén aki ott volt annyi felé szalad, ahányan csak voltunk.

De mivel ez nem hobby??? szóval hóbort a részemről, hát meg kell mutatni a Magyaroknak, hogy az összefogás nem országosan kezdődik, hanem mondjuk legalább a "tudók" no meg a tudni akarók között, oszt ha lesznek akiknek kolomp van a nyakában, a sok marha meg birka, majd megy utána.

 Csak most már bármennyire is nem fűlik a fogam hozzá, nem akkor fogom megrugdos(tat)ni aki jött amikor ott van, hanem már előtte. 

HA lesz.