"A legfontosabb küzdelem ugyanis jelenleg az emberek agyáért, a szavakért, azok jelentésének meghatározásáért folyik."

"Szállj le magadban az ősállatig" olvastam, hallottam. mert ez a sejtések, az ösztönök, az őserő helye.

Én ebben nagyon kételkedem.

Természetesen van az embernek egy állati énje. Egy ősmag, amire ráépül az emberi tudat, és amihez kapcsolódik az emberi én, azonban azt hinni, hogy ez a bennünk szunnyadó, ill. inkább megszelídített állat, az ott van bennünk, és majd megokosít minket olyan, mintha arra törekednénk, hogy beszédbe elegyedjünk azzal a spermiummal, ami "ott van bennünk". Hisz ott van bennünk valamilyen formában a kis geci. És tudunk vele beszélgetni?

Na ugye!

Aztán ahogy ezen töprengtem, hogyan is lehetne megfogalmazni amit gondolok arra ébredtem, hogy csak hab vagyunk a hullám tetején. Mi is a hab? Levegővel töltött apró buborék, ami a víz tetején lebeg. És számtalan hozzá hasonló buborékkal együtt tajtékként rohan a hullám tetején valamerre.

No te haborék! (mert még buboréknak is szerény vagy), mond csak mit találsz ha mélyedbe mélyedsz? Hisz ami vagy az pont a határod. Mélyed az üresség! Ott ül benned a tenger, az ős csepp aminek héjából szakítva lettél?

Magadba szállva, hova jutsz?

Így morogtam magamban. Igen jól hangzik. Cseppben a tenger. Buborékban a csepp. csak nem igaz. A Cseppben víz van. A buborékban üresség. A tengerben pedig cseppek, buborékok,halak, szörnyek és hab a tetején.

Persze. Fontos megismerni magunkat. De jelenleg a megismerésnek a legfontosabb része az, hogy hazugságból vagyunk. Nem. Nem vagyunk isten. Nem nem lakik bennünk isten. Nem nem lakik bennünk ősállat. Nem, a tudatalatti nem bennünk van, és nem a miénk. Nem, az elnyomott,elfeledett emlékeink, és az őstudás nem azonos. Ami bennünk van az a semmi.

Egyes iskolák azt tanítják, hogy szabadulj meg mindentől. És akkor megtalálod magadat, a nagy ürességben. Holott, a buborék ha megszabadul a határaitól, nem önmagát találja meg, hanem semmivé lesz.

De akkor? 

( Ez most egy kis kitérő :)  Ahogy a habot látom, az "én" az ami a tengerből mást csinál, de magában nem hordoz semmit. Így ha nem a tengerről beszélünk, akkor a lélek része az "egó" ami valamivé teszi a lelket, de önmagában nem is létezik.  Szóval az egótol nem megszabadulni kell, hanem minél inkább az egész részévé tenni, de nem beleolvasztva. Úgy mint ahogy a levegő is része a tengernek. aztán ha elkezdik növelni, pld melegítéssel, akkor el kezd dagadni, feljön a tenger mélyéből és buborékká, rosszabb esetben habbá válik.

Jééé! Ősmitoszunk is azt mondja, hogy az isten a teremtés első lépéseként"kiveté magából"egy részét,  tehát "ürességet csinált magában" és ezzel veszi kezdetét a lelkes teremtés)

No vissza az ősállathoz, meg a habhoz. Szóval a hab buborékokból áll, és ezek a buborékok egymáson tolongva úsznak lebegnek a viz tetején. Így - úgy mindegyik része a víznek, hiszen vízből áll, de azért vannak olyanok akik magával a "nagy" vízzel is érintkeznek, és vannak olyanok akik csak buborékokkal, és vannak olyanok, akik a legmagasabbra vágynak, hogy már egy részük a semmivel érintkezik.

És most képzeljük el, hogy a buborék azt mondja, leszállok magamba, a tengerig. Van aki ezt elhinné? Mármint hogy sikerül?

Ahogy én látom a buborék, ha a vízhez akar szólni, azokon a pontokon, ahol a többi buborékkal érintkezik kijuttathat valamit, és ott várhatja, hogy talán be jön valami. És ha nagyon ügyes, vagy nagyon szerencsés akkor eljuthat odáig, hogy egy része közvetlenül a vízzel, tengerrel fog érintkezni. És ha még tud is tanulni, lehet hogy elsűlyed a vízben, és visszatér a tenger részébe.

De messzire kanyarodtam már megint :)

Szóval vegyünk egy tajtékot, és nevezzük el az élethullám emberi tajtékjának. Ezt a habot emberek alkotják, és ezek a buborékok 1-2-3-4-5-6-7-8-9-és még több ponton át érintkezhetnek a többi buborékkal,vízzel, levegővel. Ki ki üressége szerint. Viszont ami biztos, aki a legtetején van, az is érintkezik a tengerrel nagyon messziről ugyan, de az alja akkor is hozzá ér valamihez. 

Nó és itt jön a szó ereje. Szállj le az ősállatig, az annyit jelent  hogy lefelé, és nem azt hogy befelé. Önmagunkban mélység sincs. Hova akarnánk szállni magunkban? Ha magunkra figyelünk, csak hevítjük Egonkat és csak tágulunk, növünk mint a béka aki ökör akart lenni. :)

Tehát szállj le az ősállatig, az azt jelenti amit. Szállj lefelé.

Igazából mint a buborék is, annyi módon, helyen tudunk "kiszállni" ahány helyen érintkezünk a "külvilággal", csak a kérdés az, hogy ezek milyen irányba vannak a tengerhez képest. Ezért lehet hogy vannak idők, helyek technikák, amikkel könyebb és tisztább választ kapunk, és vannak amik kevésbé egyértelműek. amikor álmodunk akkor is egy kaput használ a lelkünk, és amikor a tudatalattinkba lemerülünk akkor is. És amikor révülünk akkor is.

Hogy az mi? Azt majd egyszer.

És akkor mi is az az ősállat?

Az ember azt képes megtapasztalni, amit meg tud érteni. Ezért Isten csak nagyon kevesek számára megtapasztalható, de vannak Isten és ember között más teremtmények, akik többet értenek mint mi, ezért nagy segítségünkre lehetnek Az ősállatok azok a nagyobb szellemek,lelkek akik mint hullám, a hátukon visznek egy egy élethullámot. Azt meg csak elhisszük, hogy a hullám többet tud a tengerről, mint a hab :D

Tehát az ősállat, az a szelem, aki képviseli az összes alá rendelt állatott. tehát a farkasok ördöge az összes alárendelt farkast. A bárányok ördöge meg a bárányokat. 

Igen. Angyalok is vannak, meg démonok is.

Az Ördög pedig nem rossz, csak annyira, amennyire mondjuk a matektanár. Akit érdekel részletesebben, az mondjuk olvasson könyveket. :) 

Hogy melyiket? 

Ha a tenger -a végtelen akkor a Tengr ha lyó mi lesz? :P 

(és ne feledjük, egy tengerben számtalan hullám van. kisebb nagyobb, de egyik sincs a buborékban :D (szerintem) )