Adj Isten YoTengrisek, Tengrisek, Rovók, Táltosok és Sámánok!
Adj Isten YOT -osok!
Adj Isten Avatottak!

A TeremBura Isten sátra.
Végességében végtelen hazánk.
De még Innen is sikerült kizáratnunk.

E miatt, hogy összejöjjünk,
három világot összekössünk,
és újra szabadok lehessünk,

Szabad lelkünk Iszességével
Bezártságunk magányosságába
Kőrsátrat állítottak szóval, tettel, akarattal.

Ajtaját kitártam, s hívást intéztem.
Hívásom elsőként Zengő Nyílnak szólt,
Ki szavát adta, de célját térítették.

Hát vett szavára,
Szavam adtam,
Zengő Nyilnak halhatatlant.

Míg vagyok, s van sátor,
ajtaját ha kell kitárom,
Hogy a Magyar Isten Tudja

Vannak e még jó tudói,
tanitói, harcosai, Igaz szívű
Magyarjai.

most is újra nyíl a sátor,
bent van aki jött korábbról,
s elment aki nem maradt.

Zengő Nyíl vett szavára
újra hívom első sorba
a kilencszer bűvölőket.

Oldalatlan körsátorba,
tetejetlen tündük alá,
kicsiny ajtón keresztül.

A kereg határa az Isten Országa.
Az mekkora, attól függ,
hányan vagyunk bévül.

De jaj legyen annak, aki
Isz nélkül akar szuszakolódni befelé,
Mert a behozott magány úgyis kiveti.

Nem csak tudás kell,
hogy bent maradjon a korábbról jött,
hanem a jó szomszédság törvénye is.

Ne bánts ne árts Istápolj segíts!
Se másnak se magadnak!
Leginkább magadnak, s magadon.

De akinek van miért, az ideje, hogy jöjjön.
S mikor belépsz, mondjad el, miért jöttél,
s mit tudsz adni.

Az Ajtó félfának szólj,
S magad kedvéért hajolj meg.
A hazugságért majd a szellemek szólnak.

Hát jöjjön, akinek van miért.