Nincs új a nap alatt. Tudjuk.

Ezért aztán az okos ember nem is szaporítja a szót, mert minek.

Ahogy a székely viccben is benne van.

A székely bácsi és felesége kinn ülnek a teraszon. Egyszer csak anyjuk érdeklődik:
- Te szeretsz még engem?
- Persze.
- Csak mert sosem mondod.
- Egyszer mondtam, majd ha változik szólok.

No! Valahogy így kéne működni,de nem így működik.

Pontosabban így működik, de azok akik nem az igazat mondják, azok veszettül ismételgetnek.

Emiatt aztán eljött az idő, hogy azok is elkezdjenek ismételgetni, akik nem hazudnak, mert lassan ott tartunk, hogy a sok beszédtől azt se tudjuk nappal van vagy éjjel. Mert hiába látjuk, hogy a hold világít, ha már annyian mondják, hogy napoznak, el kezd még a normális ember is kételkedni magában, aztán kifekszik a hold alá napozni.

Tehát 

  (Volgai hajóvontatók dala (népdal) )

ezt most csak azért hallgassuk meg, mert jó tudni, hogy szenvedések árán ugyan, de lehet haladni szembe az árral!

És az ismétlés erőt is ad!