De miért?

Akivel én beszélgetek, mind azt mondja, meg kell tapasztalni. 

Ahova járok mind azt tanítják, hogyan kell megtapasztalni.

És utána ha kell,  jöhetnek a könyvek. A magyarázatok.
Pld ez novella: H.G.Wells a vakok országa.  (  https://banatosretek.freewb.hu/h--g--wells--a-vakok-orszaga--teljes-novella-/  )

Érdekes a végkifejlet.
Valahogy nem azzal a hittel azonos, hogy vakok között a félszemű a király. Hiszen a vaknak csak akkor van baja a látás hiányával, ha körülötte látok vannak, és ezért tudja, hogy neki hiányzik valami. Egyébként a vak is teljes életet él, vak módra. Ahogy a látó is, látó módra. De azt hogy milyen szin az a karmazsin, soha nem fogja tudni elmagyarázni a vaknak.

Ugyanígy, a barátomnak sem tudtam könyveket ajánlani, hogy megértse.milyen az, ha az ember a hagyományos világképet látja. Mert amit mi látunk, az a hagyományos, ami közelebb van a teljeshez, mint az amit most láttatnak velünk.

Szent meggyőződésem, hogy mindenki részese ennek a világnak, és amennyit tudna látni belőle, az több mint amennyit lát.
A "civilizációnk" elbutít, elvakít, elidegenít mindentől. A valóságot is kétségbe vonja. Az embert belekergeti a szubjektív valóság nem létező érzékcsalódásába. Ahol a én tombolása torzítja olyanná a valóságot amilyennek látni akarjuk.

A facebook oldalamon ezt a mottót irtam

"A világ akkor is van, ha nem hiszed el.

A világ akkor is van, ha te nem vagy.

Vannak kapaszkodók,

De kapaszkodni, neked kell. A világ van!

Itt meg kapaszkodók vannak."

Ez valami olyan amin senki nem lepődik meg. Senki nem gondolkozik el rajta. Annyira természetesnek veszi, hogy a világ van, pedig az általános az lett, hogy most már a nagy többség kételkedik a világban ami rajta kívül van.

Mindent magán keresztül szűr, mindent magához viszonyít, és fel se fogja, hogy a világ nem ő.

Ezek az emberek, már nem arra törekednek, hogy megismerjék a világot, hanem arra, hogy mindenkivel elhitessék, hogy a világ olyan amilyennek Ők hiszik.

Nem azt mondják, gyere éld át.
Gyere tapasztald meg.

Hanem azt mondják, ez meg ez azt mondta. Az meg az azt írta. Fognak 3 könyvet és írnak egy negyediket. Addig agyalnak, amíg (jó esetben) valamit hozzá nem tudnak tenni.

Én pedig nem tudok könyveket adni, hogy megértsed a régi világképet. 

Azt tudom mondani, hogy fejlődj.
Lépd át a korlátaidat. És keres egy olyan tanítót, aki téged tud segíteni.

És milyen egy rosz tanitó?

Aki szemben áll veled és prédikál, prófétál, előadást tart, az nem tanít.

Nem fejlődésre serkent, hanem csak átadja neked a világképét. Ha az jó, akkor jót, ha az rossz akkor a rosszat. 

Ha szembe fordul veled, nem azt a világot látja amit te, és nem arról beszél amit te látsz,
hanem téged lát, és azt mondja, amivel téged manipulálhat, és szolgájává tehet.

Ha könyvekre hivatkozik, és nem saját tapasztalatára.

És milyen a jó tanító?

Aki veled egy irányba tekint. Előtted, mögötted, melletted van, ahogy kell lennie.
Aki arról beszél amit érzékelsz, és aki megtanít érzékelni azt amiről beszélni akar.

MIndenki része az igaz világnak, és mindenki képes többet érzékeni belőle, mint amit gondol. A tanító ezt segít fejleszteni.

Szóval kedves barátom!
Nem tudok neked 10 könyvet adni, hogy utána megbeszélünk a hagyományos világképet,

mert először látni kell a világot.

Hogy mit látsz az tőled függ. De a világnak részei olyan létformák, amiket nevezhetünk szellemeknek, isteneknek, angyaloknak, őrszellemeknek, totemeknek.

Mindennek van lelke. A fának, a könek, állatnak - embernek. És ezeknek van öntudata is. 
És mindenki tudja fejleszteni magát, hogy ezt valahogy megismerje saját tapasztalattal.

Ha ez a tapasztalat megvan.
Na akkor már tudunk beszélni könyvekről.
Mert nem kell minden utat bejárni, de egy úton menni kell.

És ha van eszünk, ezen az úton messzire kerülünk mindenkit, aki azt mondja, nem lehet az Istent, az angyalokat, vagy akár a sárkányokat személyesen megtapasztalni, és ő az aki közvetíteni tud.
Ő az akihez fordulnod kell, mert  neki kell közvetíteni.