Este beszélgettem egyesületről valakivel.
Teljesen lelomboztam, mikor mondtam, hogy szerintem az egyesület csak papírgyártásra jó, de kell.
Végül erre a kis mesére jutottam.
Isten mikor megteremtés a végtelen eget, és végtelen tengert, a végtelen kékség felső és alsó világát, Udag ki éket akart verni megteremté az üveget, amibe e tengerből részeket mert, mert teremteni nem tudá, csak másolni egyre rosszabbra fordítva a dolgot.
Imigyen készite formákat, hogy azokba isteni lelket zárjon, és kivánsága szerinti formára formálja.
De próbálkozása a tengert nem tudta üvegbe zárni, csak a vizet, és szépíthette ezt, tengerré soha nem vált. De a formák világában minden formába alakul, csak a kérdés az, hogy istenhez javul, vagy csak a formájához. Így az üvegbe zárt lélek, csak formájához javul, legyen az bor, egyesület vagy emberi lélek, Istenhez csak akkor javul istenné, ha formája csak akkor van, ha kell.
Így az üvegben lehet tenger, ha az üveg a tengerben van.
Tehát nem az a kérdés, hogy milyen formába tartjuk a dolgainkat, hanem az, hogy azt a formát hol tartjuk.
