Sokszor nem szánunk időt, az igazság kiderítésre.
Igazából apróságokról van szó, amik lassan felfújódnak, ahogy belebújik az ármány, és csak növeszti, növeszti a félreértéseken alapuló megnemértést.
Egy ilyen eset volt, a Kétpói Történelmi Emlékpark megnyitója is.
Többektől hallottam, hogy gyütt egy sámán-táltos oszt kezébe kaparintotta a mikrofont, és onnantól nem eresztette és elvitte a showt. Ami egyébként bőven elképzelhető lenne, mert a sámán-táltos jelenségnek is megvan az árny-oldala, ahol a múltból-tudásból ipart akarnak készíteni.
De mint tudjuk, a magyar hagyomány alappillére a ne higgy, hanem tudj. Tehát kicsit utána néztem, kérdezősködtem, hogy valóban egy önjelőlt megmondó táltos kommandózott fel a színpadra, vaaagy.
A helyi TV teljes beszámolóját megtaláltam, így könnyű dolgom volt.
56:56 kor a Műsorvezető felkonferálja a táltost a színpadra, és elhangzik, hogy ő fogja a szert megtartani, tehát nem csak beszél, hanem szert tart. Egy szer pedig időigényes. Kvázi egy "felszentelésre" kérték fel.
Tehát az hogy a táltos megragadta a mikrofont és onnan nem eresztette, nem igaz. És mivel a felkonfban az is elhangzott, hogy a park megáldása miatt ő vezeti a menetet, így jogosan állt a táltos az élre.
Viszont egy kérdés még függőben maradt.
Hogy került oda? Furakodott, tolakodott, vagy kérték. Ezt a felvétel nem egyértelműsítette, bár valahol a "Táltos" szájából is elhangzik a köszönet a meghívásért, Boldog István képviselő úrnak címezve. Így ennek végett, még kénytelen voltam két telefont megereszteni.
Végül Boldog István Képviselő úrral is beszéltem, aki elmondta, hogy Ők kérték fel Kovács József "Táltos-formát", aki a szomszéd faluban lakik, és több rendezvényen is részt vett már, hogy a megnyitón vegyen részt a hagyományokat képviselve.
Imigyen örömömet fejezem ki, hogy a vezetőink is felismerték, hogy a magyarság gyökerei sokkal kiterjedtebbek, mint azt elhitetni akarják velünk, és lelki életünkben, és a néplélek emlékezetében kitörölhetetlenül nyomot hagyó régi tudás, lassan visszanyeri méltó helyét, s megtalálja szerepét a közösségek szolgálatában is, nem csak az egyének gyógyításában.
Áldás
